Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"RémTörténetek."

 

 
 
 
 
Egy házban él egy család....
 
 

Egy házban él egy család, akinek a fiuk meghalt pár évve ezelőtt. A szüleik nem temették el, hanem a szobájában hagyták. A szobában semmit nem mozdítottak el a helyéről. Kulcsra zárják az ajtót. Eltelik egy év, aztán kettő, gondolják, ha majd el kezd büdösödni, akkor majd elhamvasztják. De semmit sem éreztek... Kinyitották az ajtót, de a kisfiú nem feküdt ott, ahol hagyták... / a szobában nem volt ablak / A szülők nagyon megijednek, nem tudják, mi történhetett vele. Aznap este a fiú anyja elment fürdeni. Hirtelen megjelent a fiú. Az anyja nagyon megörült, hogy mégsem halt meg. Majd a fiú odament az anyjához, és a vízbe folytotta. Eltűnt a fiú... Az apa éppen a vacsorát főzte. Neki is megjelent a fiú. Az apa is nagyon megörült a fiának. A fiú közelebb ment, majd az apja fejét a forró olajba nyomta. Másnap reggel, mikor a szomszédok ihívták a rendőrséget, a rendőrök bementek a házba, és a tükörrel szemben feküdt akét hulla, a tükörre pedig vérrel volt írva, hogy:
 

MÉRT NEM ENGEDTETEK ÁT A MÁSVILÁGRA? EZÉRT MOST MEGBŰNHŐDTÖK!!!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
Fiatal pár...

 

Pár fiatal egyik este betévedt egy régi házba, hogy megmutassák bátrak és nem félnek a szellemjárta háztól. A legkisebb lány minidg lemaradt és kis idő után már nem volt meg. Sikitást hallottak és nem törődve semmivel rohantak ki a házból, de másnap visszamentek a lányért.Keresték mind a 4 emeleten, de sehol nem bukkantak rá. Az egyik gyerek szerint aki a házba beteszi a lábát, az nem éli túl. Féletk és már sötétedett, elindultak a kijárat felé de mintha labirintusba kerültek volna.... A legidősebb lány leszakadt és másfelé indult. Hangokat halott, mindig hátranézett és futott ahogy csak tudott. Pár perc mulva sorra sikítottak és tüntek el. Márcsak ketten maradtak. Futottak a legközelebbi ablakhoz, de amikor bementek egy szobába az ajtó becsapódott. Sikítoztak és kiabáltak, bámultak ki az egyetlen abalkon és mikor megfordultak, látták maguk mögött mind az 5 társukat: egyet felakasztva, egyet lenyakazva, egybe kések voltak álitva de mind halott vol csak bámultak a két lányra, de azok megfordultak és akkor a legelső, a legfiatalabb lány hirtelen egy hatalmas kést vágott a két lányba és mosolygott. Azóta abban a házban kisért a 7 lány szelleme várva hogy csatlakozzanak hozzájuk.....

 
 

 

 
 
 
 
 
Péntek 13......éjfél......
 
A 14 éves Elizabeth éppen a szobájába indul...az esti horror film után! Bár benne volt egy kisebb félelem mint ált. mindenkiben az ilyen horrofilmek után,de megértette magával,hogy ez csak egy film és ilyen nem létezik! Tehát éppen kinyitotta az ajtót,belépett a küszöbön,és mintha egy árnyék,hirtelen elsuhant volna az ablakja elött,mivel az ablak nyitva volt és huzat volt jobbnak vélte ha becsukja:Amint becsukta az anyja merev sikitásátt hallotta! először azt hitte csak a képzelete játszik vele,de amikor meglátta az ablakján a vércseppeket felsikitott az álmából!szörnyű rémálom volt....alig tudott vissza aludni,de amikor már majdnem sikerült,hallotta apja vérbefagyasztó ordibálását s,az apja levágott feje berepült az ablakon(ami csukott volt)!!ekkor ismét felébredt az álmából,és elkezdett sírni!!elmondott egy imát és megpróbálta magát nyugtatni,hogy biztosan csak az aznap esti horror film hatása,s ezzel ismét álomba szernderült!ekkor megint szörnyű sikitás ami most a huga száját hagyta el s látta ahogy megöli egy véresszájú élő-halott kb. 50éves férfi,és a szemei tüzben forogtak mintha csak azt akarná mondani a következő te leszel Elizabeth!! A lány ismét sikitva ébredt fel! megint sírt-sírt és megesküdött,hogy soha többé nem fog horror filmet nézni! Aztán hallott v.mi éles zajt,és megint látta azt az árnyékot elsuhanni az ablakánál ,de ott meg is állt az ablak elött! Sikitva szaladt ki a szobájából,szólni a többieknek...... Apja ott feküdt a nappaliban,fej nélkül elvérezve,az anyja a küszöbön a gyomrában egy hatalmas kés,ütés és karmolás nyomok! s félrenézve ekkor megpillantotta a hugát is aki szétmarcangolva apró darabokban feküdt a padlón! A lány azt hitte ismét csak álmodja,de akkor feltekintett a plafonra és vérrel a következő feliratott olvasta: TE VAGY A KÖVETKEZŐ!! Miután már akkármennyire csipkedte magát és pofozgatta,hogy ébredjen már fel,egy hörgő hangot hallott maga mögött! Nem mert megfordulni tudta mit fog látni............azota mindenki aki odaköltözik minden péntek 13.-án visszatér ez a szellem és.......  
 
 

 

 
 
 
 
 
 
A balta


Csodálatos nyári este volt, az égen már ragyogtak a csillagok, s
kellemesen langyos szellő fújdogált, megremegtetve a szomorúfűz ágait. A két fiatal szerelmes egymásba gabalyodva ült a fa alatt, s nem törődtek a külvilággal. Éppen ezért azt sem vehették észre, hogy ott guggolok a szemközti bokor indái közt, s némán figyelem őket. Jobb kezemmel félre hajtottam egy arcom elé lógó gallyat, míg a ballal egy baltát szorongattam. Csak a megfelelő alkalomra vártam, hogy cselekedhessek. Mindkettejüket jól ismertem, a legjobb barátaim voltak. A srácot Tamásnak, a lányt Enikőnek hívták, egy osztályba jártam velük. Mindig számíthattam rájuk, ha segítségre szorultam, s ezt mindig viszonoztam is. Sosem tudtam volna ártani nekik egészen ma estéig. Most azonban elkövettek egy nagy hibát: szerelmesek lettek egymásba.
Enikőt már egészen kis korom óta ismertem, s én is szerelmes voltam belé első perctől fogva.
Tamást az iskolában ismertem meg, a legjobb barátomként tekintettem rá. Ezt azonban nem tudtam nekik megbocsátani. Mikor megtudtam, hogy mi van kettejük között, düh és bosszúvágy öntötte el az agyamat és csak arra tudtam gondolni, hogy ezt nem hagyhatom büntetés nélkül. Tamás félre húzódott a lánytól, mondott neki valamit, aztán felállt, leporolta a nadrágját és elindult a tisztás széle felé, az erdőbe. Eljött az én időm! Megvártam, amíg a srác eltűnik a lány szeme elől, s felpattantam. A tisztás szélén a homályban, ahol Encsi nem vehetett észre, végigosontam Tamás után, és én is ott vettem be magam a fák közé, ahol ő.  Nem kellett sokáig keresnem, alig volt néhány méterre a legszélső fáktól. Mikor ráleltem, éppen a dolgát végezte. Nem húzhattam sokáig az időt. - Ne haragudj pajtás. – suttogtam, és két kézzel meglendítve a baltát pontosan a gerince mellett hasítottam ketté a hátát, nyaktól derékig. Azonnal meghalt.
Elégedett vigyorral az arcomon néztem a földön heverő vértől lucskos testet. Mielőtt megfordultam volna, leköptem.
Ezután elindultam a következő áldozatom felé. Út közben azon töprengtem, vajon milyen arcot fog vágni Encsi, mikor meglát? Ahogy magam elé képzeltem, nevetés tört rám, amit azonnal elfojtottam. Lassan közelítettem meg hátulról, vigyáztam, nehogy idő előtt meghallja lépteimet. Mikor elértem a fát, félhangosan megköszörültem a torkom, hogy észrevegyen. Mire megfordult, a baltát a hátam mögé rejtettem, így a homályban semmiképpen sem láthatta azt meg. - Jó estét kedvesem! – köszöntöttem, s szememben fellángoltak a bosszú lángjai. - Szia! Te hogy kerülsz ide?! - Mondhatni, erre vitt az utam. Te? - Tamással vagyok itt… tudod, járunk. - Tudom. Ő most hol van? - Épp a dolgát végzi, mindjárt itt lesz. - Nem hinném. - Hogy érted ezt? - Nem fog már visszajönni. - Miket beszélsz?
Lassan előhúztam a baltát rejtekéből és úgy tartottam, hogy a holdfényben megcsillant rajta a vér.
- Úristen! Te… Némán bólintottam és tettem feléje egy fenyegető lépést. Ismét magasra emeltem a gyilkos eszközt. - Szeretlek! – mondtam halkan, aztán kettécsaptam a fejét…

 

 

 

 

 

A szobában félhomályban

A szobában félhomály uralkodott. A várakozó urak és hölgyek idegesen mocorogtak, fészkelődtek a helyükön. Türelmetlenül várták a hírt. A szoba sötétségét mindössze néhány pislákoló gyertyaszál próbálta szétoszlatni, odakint a távolodó vihar morajlott. Ekkor váratlanul kinyílt az ajtó. Egy sápadt, harminc év körüli fiatalember lépett be rajta. Arcán különös félmosoly. Az urak és hölgyek lélegzetvisszafojtva vártak. A fiatalember töprengőn végigmérte a társaságot, és megszólalt:

- Uraim! Hölgyeim! A gyilkos halott!

Mély, ünnepélyes csengésű hangjának visszhangjaként szakadt fel az összegyűltekből a megkönnyebbülés hangos sóhaja. A fiatalember kivárt néhány másodperces szünetet, majd ismét megszólalt:

- Mélyen tisztelt egybegyűltek! Tartozom önöknek egy vallomással: a gyilkos én vagyok!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2008.11.31. Halottak napja volt.(Igaz történet!)

A családommal a temetőbe voltunk kb este 11 lehetett. A sírok szépen ki voltak dísztve mindenhol gyertyák mécsesek égtek. Nagyon szép volt. Egyszer csak olyan megmagyarázhatatlan fuvallatott éreztem. Nagyon meglepődtem. Már épp indultunk haza mikor valaki a fülembe sugta GYERE! Ki volt az kérdeztem. Persze egyből mindeni engem bámult. A hang pedig egyre csak szólongatott. Végül elkeztem követni. Anyám utánam kiabált. Klára hová mész? De én csak mentem. Egy elhagyatott sírhoz amin nem volt semmi csak egy halom föld kupac. A hang megszünt. Hirtelen előttem állt egy idős kb 90 éves néni. A ruhája koszos volt és szakadt a haja nagyon kócos. Csókolom köszöntem neki. De nem válaszólt. Csak nézett. Egyre jobban megijedtem. El akartam szaladni de mozdulni se bírtam. Kicsim gyere már, szólt anyám. De nem birtam válaszolni neki. Persze ők nem látták a nőt. Éjfélt ütött az óra és a temető sötétségbe borult.Egy forrú fuvalatott éreztem magamon. Mikor a fény vissza jött a temető üres volt csak én voltam ott egyedül meg a nő aki még mindig meretten bámult rám. Anya Apa! Kiabáltam de nem jött válasz. Mit akar tőllem mi folyik itt. De nem válaszolt csak nézett, majd hírtelen eltünt. Nagyon féltem. Elindultam a kapu felé de akkora lett a köd hogy nem találtam. Láttam ahogy a sírokból kimásznak az emberek. Vagyis csak a szellemük. Rám meredtek és közeledni kezdtek. Elkeztem futni, de elestem. Valószínűleg elájultam mert mire fölébredtem egy korházba feküdtem egy kötéssel a fejemen nyukám a kezemet fogta. Meg kérdeztem mi történt. Azt mondta eltüntem a sírok közt és így találtak rám. De hisz ti tüntetek el meg az a sok halott Üldöztek engem. Nem kicsim csak álmodtad. Másnap haza mentem és próbálom elfelejteni ami történt. Talán tényleg csak álom volt. De az biztos mély nyomott hagyott bennem.








Egy rémisztő naplóbejegyzés nyomán...
Geri Sneidler naplójából...

Kedves naplóm!

Ma kaptam egy tollat. Most nem azzal írok, nehogy kifogyjon. De ott virít a tolltartómba. A nagynéném ajándékozott meg vele a születésnapom alkalmából, mert akármennyire holnap lesz az, ők nem lesznek itthon, mert elutaznak. DE nem ez a lényeg.
Az volt a furcsa, hogy a tollal ha bármit leírtam/rajzoltam az 1-2 percen belül megtörtént. Leírtam, hogy az osztályfőnökünk Mr. Beeks leesik a lépcsőn, és eltöri a lábát. Egy fogalmazásba kellett, amit órán kellett megcsinálnunk. Azzal a tollal írtam, amit kaptam, és 1 percen belül, miután azt a mondatot leírtam a tanár közölte, hogy lemegy a portára valamiért, és nemsokkal a kimenetele után az igazgatónő jött be azzal, hogy Mr. Beeks leesett a lépcsőn, és kórházba kellett vinni. Ez eléggé furcsa volt, de még nem annyira különös, mint ami utána történt. Lerajzoltam anyát, amint elejt egy tányért, és elvágja a kezét.
Mikor hazaértem azt láttam, hogy anyu kezéből ömlik a vér, és egy eltört tányér a földön hever. Ez egy cseppet megdöbbentőbb volt, mint a Mr. Beeks-sel történtek.
Unalmamban átmentem a szomszéd sráchoz, és osztálytársamhoz, és a legjobb barátomhoz is egyben, Brown-hoz. Kitaláltunk egy jó játékot, hogy különböző neveket írunk, és ahhoz egy-egy dolgot, ami megtörténhet velük, vagy ilyesmi.
Valahogy így nézhetett ki:
Beka-Menjen el egy étterembe, és kapjon ételmérgezést.
Louis-Kapjon el egy súlyos betegséget.
Rita-Menjen el ideggyógyászhoz, mert idegrohamot kapott.
Roland-Haljon meg autóbalesetben.
Ezeket egy cetlire írjuk, és egy kalapba szórjuk. majd amelyik cetlit húzzuk ki először az fog megtörténni legközelebb. Miután ez megtörtént megcsörrent Brown és az én telefonom is. Engem Beka szülei hívtak, hogy ételmérgezést kapott, és értesítsem az osztályfőnököt, vagy aki jelenleg vigyáz ránk Mr. Beeks helyett. Brown-t Louis szülei hívták, hogy kórházba került. Brown otthoni telefonja is megcsörrent, és azt az anyukája vette fel. Azt mondta, hogy Rita és Roland szülei keresték, (ők ketten ikrek) hogy Rolnad súlyos autóbalesetet szenvedett, és meghalt, és Rita idegrohamot kapott Roland halála miatt.
Itt már teljesen izgatott voltam, ez a toll megvalósítja az álmainkat. DE csak a rosszakat! Ha jót írtam vele semmi nem történt. Rettentően ideges lettem. A tollat meg kell semmisíteni! Azonnal elvittem a legközelebbi szemeteshez. Kidobtam. Megszabadultam a tolltól.
DE ezt csak hittem. A toll mikor felmentem az emeletre Brown-éknál, ott hevert az asztalon.
Ekkor fogtam a tollat, és hazajöttem. Leraktam az asztalra. Hirtelen azt hallottam, hogy a toll hegye a papírt karcolja. Odanéztem, és a toll magától írt. Leírta E/1-es személyben, mintha én lennék, hogy anya meghal. Akárhányszor húztam át, dobtam ki a papírt 1 percen belül, mindig ugyanott hevert az asztalomon, mintha mi sem történt volna. Anyu meghalt.
De a tollnak ez sem volt elég. Leírta, hogy apu, és a nagyiék is elmennek a túlvilágra. Megtörtént.
Reggel arra lettem figyelmes, hogy a toll hegyen megint halkan serceg a papíron. Odanéztem, és akkor megtörtént, amitől féltem: azt írta le, hogy meghalok, 1 napon belül. Azóta 23 óra telt el. Remélem nem válik valóra.
Szia.

1 óra múlva a srácot a rokonai találták meg, holtan.
A toll ott hevert az asztalán, alatta a papír: 1 nap múlva meghalok.

 

 

 


Telefon


Egyszercsak csörgött a telefon. Épp egy filmet néztem, és folyt már nagyban a vissza számlálás.
5, 4, 3, 2, 1...és ekkor megcsörrent a telefonom.
Előszőr féltem felvenni, hátha valami jel, de ezt csak beképzeltem magamnak. Biztos valami idióta szórakozik, mert ő is azt a filmet nézi, és be akart szivatni.
FElvettem, de senki nem szólt bele. Mondtam, hogy szivatás!
De a film, ami nem DVD-ről ment visszatekeredett a visszaszámolás részhez.
Megint kezdődött: 5, 4, 3, 2, 1... a telefon megint megcsörrent, de most tényleg nem mertem felvenni. Ez tuti nem szivatás, egy film ami a tévében megy nem tud magától visszatekeredni! Nem vettem fel a telefont, de az csak csörgött, és csörgött a végtelenségig. Vedd fel, ez biztos csak anyu, mondogattam magamnak. Felvettem, hát de csak szuszogott a telefon végén lévő személy. Beleszóltam:
- Ki az?- A hangom reszketett az idegességtől. DE megszólalt az illető a telefon végén:
- Aki itt áll a hátad mögött.
Megfordultam, de esélyemsem volt sikítani, vagy elfutni, esetleg védekezni. Végzett velem.

Ha visszatekeredik a film a tévében, és megcsörren a telefon, akkor Te is jössz utánam!






Kéz


Egy nap megszületett az első gyermek a Bodrogi családban. Az egy szép kellemes nyári nap volt.
Ez a gyermek egyre csak cseperedett, nőtt és nőtt, mígnem jó nagy lett, 11 éves. Lisának hívták. Éppen suliidő volt, mikor Lisa iskolába ment, a szülei pedig 2 külön autóval dolgozni. Pál, Lisa édesapja egy project-en dolgozott a Jumbó gyárban. Az 2 kilóméterre volt a családiházuktól, ahol akkor laktak. Lisa szomorú hírt kapott az egyik szünetben. Az iskolaigazgató kereste fel személyesen, hogy közölje vele a rossz hírt: az édesapját elütötte egy vonat. A síneken az autó lerobbant, és pont akkor jött egy vonat. Az autó nem indult, és akkor a vonat elgázolta, maga alá temette az autót. Lisa sehogysem akarta elhinni ezt a hírt sem, de amikor megtudta, hogy 2 évvel ezelőtt pont így gázoltak el egy fiatal férfit, ugyan akkor, pontosan, még az idő is stimmelt,  egy kissé megijedt.Hazafelé menet az iskolából meglátott valamit. Mivel eléggé furcsának tartotta, hogy az édesanyja nem jön érte elindult hazafelé gyalog. Akkor vette észre a balesetet. Egy nőt gázoltak el. Épp a zebrán akart átmenni, mikor egy autós elütötte. Azonnal meghalt, akárcsak az apja. Mikor meglátta a nőt, aki az autó alatt volt félig, nagyon megiletődött. Az édesanyja volt az, Xénia. REttentően elkeseredett, és a gyámhatóság gondoskodott az elhelyezéséről: a nagymamájához, és a papájához költözik. Amikor a híradóban bemondták az anyja balesetét akkor is nagyon megijedt: évekkel ezelőtt ugyanúgy elütöttek ott azon a helyen egy fiatal anyukát, ahol most az övét. A nap, és az óra is stimmelt. Akárcsak az édesapjánál.
Pár nappal az édesanyja balesete után a nagyszüleivel is baleset történt. Míg Lisa iskolában volt a nagyszüleinél tűz ütött ki, és nem tudtak kijutni a lakásból. Bennégtek. Ezt a szörnyű hírt is az igazgató közülte Lisával. Mivel a kislánynak nem volt hová költöznie ezért magához vette az iskolaigazgató, aki törvényesen is a rokona volt valamilyen szempontból: az édesanyjának az unokatestvérének a felesége. Miután a nagyszüleivel is bekövetkezett a szörnyű baleset, kiderült, hogy volt már 2 ilyen haláleset abban a lakásban, ahol ők is éltek, és meghaltak. ez már végképp különös volt Lisának, és még jobban nyomta a szívét a szomorúság, épp eléggé ahhoz, hogy a sokk hatására kerüljön, mikor az őt örökbefogadó igazgatónőt is utolérte a halál. Az utcán egy bankból kijövő rabló leszúrta. Lisa sokkot kapott, és mikor az utcán hazafelé tartott a barátnőjéhez, akihez ideiglenesen költözött szembetalálkozott egy emberrel. Az ember furán mély, és ismerős hangon szólt hozzá:
- Most Te következel!- Majd közelebb lépett Lisához, és leszúrta.

Ezzel a Bodrogi család teljes mértékben ki halt. Kivéve, ha a Te neved is Bodrogi. Akkor teleszel a következő.

 

 

 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 117079
Hónap: 1518
Nap: 44